Komárom-Esztergom megyei Értéktár :Táti-szigetek
 
 
  Táti-szigetek

I. A kiemelkedő nemzeti érték adatai:

Térkép
A nemzeti érték megnevezése:
Táti-szigetek

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Megyei értékek,
Természeti környezet,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Tát

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

A Táti-szigetcsoport három nagyobb és egy kisebb (változó) szigetből áll. A három nagyobb a Táti-sziget, a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget. A változó kis sziget pedig az úgynevezett Csitrisziget. A Nyáros- és a Körtvélyes-szigetet a Sebes-ér választja el egymástól, illetve öleli körül a kis Csitri-szigetet. A szárazföldtől pedig a Kis-Duna választja el valamennyi szigetet. Közigazgatási helyzetét tekintve a négy sziget közül három (Körtvélyes-, a Nyáros- és a Csitri szigetek)  Esztergomhoz, a Táti-szigetek pedig Táthoz tartoznak. 

A Táti-szigetek nagydunai oldalán az ebedi gazdáknak is voltak parcelláik, ahol gazdálkodtak. A  Táti-sziget  nyugati  csúcsát  a  parttal  a  nagy  kőgát,  a  Táti-sziget  keleti  csúcsát  a  Nyárassziget nyugati csúcsával pedig a  belső kis kőgát teszi átjárhatóvá.  Építésük időpontja az 1900 és az 1910-es évek időszakára tehető.  A szigetek soha sem voltak lakottak, ám  az évezredek
alatt számtalan történelmi esemény „szemtanúja” lehetett.

A Duna ezen a szakaszon  (is) nem csak jelenleg, hanem a római kor hódításai idején is határfolyó volt, ami  az időszámításunk 340-390  között a környékünket illetően a  limes határát  jelentette. A számtalan római őrtorony közül az egyik a Körtvélyes-szigetnél, (a jelenlegi Rönkház  környéke)  a másik pedig a Nyáras-sziget csúcsának  vonalában,  a Kis-Duna partján őrizte
Esztergom és környékét a betolakodók ellen.

A  „Nyárasd-szigeti”  sánc,  melyet  a  Nyáras-sziget  keleti  csúcsánál  építettek  fel,  az  1595-ös török elleni csatához kapcsolódó emlék, amely  a török hajók támadását volt hivatva  kivédeni. Mára már csak a korabeli térképeken lelhető fel. Ugyan csak fontos színtere volt a török elleni sikeres küzdelemnek a táti határt övező mocsaras terület, amely az 1685-ös nevezetes Táti csata néven került be a történelembe.

A küzdelmes idők után térjünk ismét vissza a békés hétköznapokhoz!
Jelentősebb  mezőgazdasági  művelésre  sem  a  talaj,  sem  pedig  a  környezeti  viszonyok  nem tették alkalmassá  a szigeteket.  A lakatlanságra  a rendszeres árvizek, a körülményes megközelítés  és  a  környéket  évszázadokon  keresztül  elborító  (Tát-Esztergom  közötti)  mocsaras  környezet,  mezőgazdasági hasznosításra pedig az előbb említett árvizek, az árvíz utáni hosszabbrövidebb vízborítottság és a gyenge talajminőség lehet a válasz.  Az egyedüli rendszeres gazdálkodást  a kaszálás  és,  szénagyűjtés, valamint a sarjúkaszálás utáni legeltetés  jelentette. 

A táti gazdák (és általában is elmondható, hogy a földművelésből élő emberek) mindig is természetet szerető,  azt tisztelő emberek voltak.  A szigetek rétjeit  úgy kaszálták, hogy munkájuk során a környező állatvilágot a  lehető legkisebb mértékben zavarják.  Ismerték a kaszálóikon megtelepedő, a fák odvait elfoglaló  madarak fészkelő és  búvóhelyeit,  ezért  a költés, valamint a  fiókanevelés időszakában fokozott figyelemmel végezték ezeken a helyeken a szokásos kaszálást, szénagyűjtést  és egyéb munkákat.  Évszázadokon keresztül zavartalanul nőttek,  szinte őserdőt képezve  a  szigeteket övező galéria-  és  ligeterdők fái.  Ezekből a fákból a gazdák csak éppen annyit vágtak ki, vagy kaptak engedélyt a kivágásra,  amennyi éppen szükséges mutatkozott. Az uralkodó fafajta a nyár  volt és napjainkban is az. Próbálkoztak gyümölcsfákkal is, de tartós sikert nem értek el. A vadkörte telepedett meg hosszabb ideig, de a környezeti viszonyok  igazán ennek sem kedveztek  (erre utal a Körtvélyes-sziget név is). Gombázni, csalánt szedni és fűzfavesszőért viszont ladikkal szívesen jártak át a szigetbe.  A háború  előtti időkben,  de még a háború utáni évtizedben is idilli,  talán nem túlzás azt mondani, hogy  mesébe illő  látványt  nyújtott  a  gondozott  rétek  és  az  óriási  fákkal  tarkított,  érintetlen  galériaerdők, valamint a tiszta vizű csendes mellékágak látványa.

Kedvelt célpontja volt a környék vízitúrázóinak és  vízi  sport kedvelőinek  a Táti-szigetek felkeresése, amely nem csak a testedzés lehetőségével, hanem a Kis-Duna, a Csutri és a Sebes-ér mellékágainak csodálatos látványával is megajándékozta folyóvízen idelátogatókat.

A viszonylagos zártság és háborítatlanság kedvezett a természetes növénytakaró  fennmaradásának, a védett növények és állatok, különösen a vizes  élőhelyeket kedvelő madarak  megtelepedésének.  Az évszázadok alatt hihetetlen nagyságú  és fajgazdagságú madárvilág  választotta költő,  állandó,  átvonuló,  vagy pihenő helyül a szigeteket.  Hasonlóan értékes élőhelyt  biztosítottak  a  védett  és  csendes  mellékágak,  valamint  a  sűrű,  vízparti  növényzet  a  kétéltűeknek, hüllőknek  és  számos  halfajnak.  A  napsütötte  és  szélvédett  virágos  rétek  pedig  a  szitakötő, lepkék és más rovarok számára bizonyultak ideális helynek.

A  szigetcsoport  természeti  értékeit  és  a  táj  egyedi,  különleges  szépségét  az  „átlagemberen” kívül a szakemberek is felismerték.  Amatőrök és ismert szakemberek egyaránt igyekeztek az itt  fellelhető  természeti  értékeket  felmérni,  azokat  rendszerezni,  majd  eredményeiket  publikálni.

A  legkorábbi  flórakutatók  között  említhetjük  Feichtinger  Sándort  (esztergomi  orvosbotanikus), aki az 1899-es kiadású „Esztergom megye és környékének flórája” című munkájában ismerteti a szigetek valamelyikén előforduló és általa azonosított mintegy 118 faj adatait.

A következő neves kutató Boros Ádám (botanikus és biológus, egyetemi tanár) a Gerecse és a Vértes területeinek kutatása során több alkalommal is járt a szigeteken. A leghosszabb időtartamú és megszakítás nélküli kutatómunka Hopp Ferenc nevéhez fűződik.

1938 és 1988 között, ötven évig megszakítás nélkül  kísérte figyelemmel és jegyezte fel a szigetek  madárvilágának  összetételét,  változásait,  mindennapi  életét.  Emellett  feljegyzéseket készített (ha nem is teljes értékűt) a szigetek emlőseiről, kétéltűek- és hűlőkről, továbbá szigetek gyakoribb lepkéiről, szitakötőiről. Napjaink kutatói közül Barina  Zoltán (biológus  MTM növénytár) neve kapcsolható össze a szigetekkel.  Kutatási eredményeit a „Flora Pannonica” című szakmai folyóiratban tette közzé.  

A szigeteken található védett növények és állatok közül csak néhányat említenék meg a teljesség igénye nélkül: szibériai nőszirom (Iris sibirica),  pettyegetett  őszirózsa (Aster sedifolius), réti iszalag (Clematis integrifolia), pettyegetett őszirózsa (Aster sedifolius), nyári tőzike  (Leucojum aestivum), vitézkosbor (Orchis militaris), ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), stb. Néhány az állatvilág tagjai közül: tarajos gőte (Triturus cristatus), zöld levelibéka (Hyla arborea), erdei béka (Rana dalmatina), mocsári béka (Rana arvalis), vöröshasú unka (Bombina bombina), illetve a zöld gyík (Lacerta viridis), fürge gyík (Lacerta agilis), kockás sikló (Natrix tesselata), a füles vöcsök (Podiceps auritus), a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus), a kerecsensólyom (Falco cherrug),  a vízi denevér (Myotis daubentoni), a közönséges denevér (Myotis myotis), stb.

A szigetek élővilágában bekövetkező első jelentősebb változást az államosítás hozta. A termelőszövetkezet  (1970-es  és  az  1880-as  évtizedekben)  a  Táti  szigetben  a  tájidegen  papíripari nyár iparszerű  termesztésébe kezdett  a papírgyártáshoz szükséges cellulóz igény és az ebből származó  haszon  reményében.  Néhány  évtized  múlva  azonban  a  papíripari  termelés  visszaesése miatt a szigeti papírnyár termesztése is abbamaradt, magára hagyva az átalakított területet.

A legnagyobb természeti károkozást azonban a Bős-Nagymaros erőművi gátrendszer  szigetbeli  építkezése  okozta.  Letarolták  a  galériaerdőt,  a  behordott,  gát  alapjául  szolgáló  földdel együtt a szigetre került számtalan gyom-  és tájidegen növény magva is.  A  nem hasznosítható hatalmas  nyárfa  gyökerekkel  feltöltötték  a  védett  és  értékes  faunafajokat  tartalmazó  Csutri
mellékágat,  véglegesen  tönkretéve  nem  csak  egy  igen  értékes  ökológiai  közösséget,  hanem egy sajátosan szép ikonikus környezetet is.  Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az erőmű építésének leállítása  egyben a  további rombolásnak  is  gátat vetett. Míg az építkezés néhány éve  alatt  a  Táti-sziget  értékes  növény  és  állatvilága  komoly  károkat  szenvedett,  addig  a Nyáras-  és  Körtvélyes-szigetek  a  körülményekhez  képest  szerencsésen  vészelték  át  ezt  az időszakot.

A  szigeteken  megmaradt  védett  és  veszélyeztetett  növény-  és  állatritkaságok  olyan  értéket képviselnek, melyek (mint nemzeti érték)  fennmaradására, megőrzésére  és védetté nyilvánítására  ösztönözték a természetvédelemmel foglalkozó  szakembereket.  2008-ban nyújtották be a Környezetvédelmi  és  Vízügyi  Minisztériumhoz  a  Táti  és  Süttői-szigetek  természetvédelmi terület létesítéséről szóló tervezetet.  A szigetcsoport része a Natura 2000 hálózatnak, a Tátisziget kivételével  pedig a szigetcsoport  a Duna Ipoly Nemzeti Park  kezelésébe  került.  Tervszerűen történik a szigeteken lévő erdőrészek felújítása, karbantartása. 

A szigetek  évtizedek alatt tetemes károkat szenvedett környezetének és élővilágának helyreállítása (vagy legalábbis a természetközeli állapot elérése)  az igen jelentős anyagi terhek mellet a terület  és élővilága környezeti  állapotának  részletes  felmérését, majd a felméréshez igazodó kezelési tervet is el kellett készíteni, amelyet a  Duna Ipoly Nemzeti Park (DINP) igazgatósága részéről Baranyai Zsolt, Csonka Péter, valamint a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület  munkája. A szigetek vízhez, vagy vízközelhez kötött vizes élőhelyének  rekonstrukcióját a győri Hullámvonal Mérnökszolgálati Társaság terve tartalmazza,  melynek megvalósítása után  a  szigetek értékes kétéltűi és hüllői számára biztosít majd biztonságos és tartós élőhelyet hosszú évtizedekre. Talán  ez  a  rövid  ismertető  is  jól  érzékelteti  a  szigetcsoport  értékeit,  küzdelmes  sorsát,  és  a fennmaradás, megújulás reményét.

A fenti ismertető ad aktualitást a következő bejelentéshez is. Reményeink  szerint az őszi idő-szakban  megjelenik egy könyv: „A Táti-szigetek és természeti értékei”címmel, amely részletesen  bemutatja  a  Táti-szigetek  és  a  település  évszázados,  mindennapi  életét-kapcsolatát,  a szigetekhez  is  kapcsolódó  történelmi,  társadalmi  és  gazdasági  vonatkozású  eseményeket.  A szigetcsoport  élővilágát  közvetlenül  és  közvetve  befolyásoló  földrajzi  környezetet  (a  KisDuna, a patakok, az elkerülő út, árvízvédelem). Ugyan csak részletes leírást kapunk a szigetek korabeli,  a  közelmúlt  és  a  jelen  időszak  természeti  értékeiről,  növény-  és  állatvilágáról.  A felsorolt  fajokról, egyedekről részletes táblázatokban  tájékozódhat  az érdeklődő.  Olvashatunk a védetté  nyilvánítás,  a rehabilitációs  és rekonstrukciós  tervekről. A mellékletekben található (színes) történelmi térképek,  archív fotók és egyéb  dokumentumok  teszik még értékesebbé a közel 180 oldalas könyvet.



Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

A táti  szigetek viszonylagos  zártsága olyan természeti értékeket őrzött  meg ami egyedülálló és amibe a növény és állatvilág is beletartozik, de a táj  egyedi szépsége sem elhanyagolható.



A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):


A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

II. Mellékletek:



Fénykép, audiovizuális dokumentum letöltése:
tati-szigetek-241-media.jpg

Megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek letöltése:
 

  Legfrissebb:





 
  Települési
  NMI
  Megyei
  Emlékművek  
  Útmenti keresztek