Komárom-Esztergom megyei Értéktár :Az ún. lépcsős kocsma
 
 
  Az ún. lépcsős kocsma

I. A kiemelkedő nemzeti érték adatai:

Térkép
A nemzeti érték megnevezése:
Az ún. lépcsős kocsma

A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:
Épített környezet,

A nemzeti érték fellelhetőségének helye:
Komárom

A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása:

Az Igmándi út felőli főhomlokzatán elhelyezkedő két lépcsősora miatt a helyiek által csak „lépcsős, vagy grádicsos kocsmaként” ismert épületet eredetileg a Zichy-család építtette 1659-ben fogadóként a forgalmas rév utasai számára.

Az Új-Szőnyt Komárommal összekötő repülőhíd, majd 1838-tól a hajóhíd mindkét hídfőjénél élénk forgalom volt, mind a két helyen vendégfogadó várta az utazó és az érdeklődő közönséget. A hídfőknél lévő kocsmák gyakran kóbor komédiások, csepűrágók, szemfényvesztők, paprikajancsik mutatványainak is színhelye volt.

Mivel más, ilyen nagyméretű épületről nincs tudomásunk ezen a helyen, ebben az időszakban, elképzelhetőnek tartjuk, hogy ezt a Zichy-féle fogadót ábrázolta Friedrich Bernhard Werner 1732-ben.

A jelenleg is álló épület azonban egy 18. század végi barokk átépítés eredménye.

Talán már ezt az átépített fogadó és a repülőhíd látszódik Komárom 1782. évi első katonai felmérésén, és valószínűleg erről az épületről tesz említést Bánffy Györgyné született báró Wesselényi Zsuzsanna 1786. május 16-án kelt útleírásában:

„Szőnybe mentünk estére egy fogadóba, amely a komáromi repülőhídon innét van. Nem lévén messze a fogadó a repülő hídtól, gyalog oda sétáltunk; igen szép repülőhíd gyönyörűséggel néztük.”

A szabadságharc idején érdekes esemény színhelye volt a vendéglő: a vár védőseregéhez tartozó két szabadcsapat közül az egyik szőnyi, új-szőnyi és monostori legényekből állt. Mivel szűrben, kanászkalappal jártak, „bakonyi zsiványoknak” hívták őket. 1849. január 6-án kora reggel a „bakonyi zsiványok” egy káplárból és 4 legényből álló járőre észrevette, hogy Új-Szőnybe egy káplár vezetése alatt 12 ulánus érkezett, s az uradalmi nagyvendéglő udvarába fordult be. Szűr alá rejtett fegyverrel odalopakodtak, az istállóban melegedő őrt meglepték, megkötözték és betömött szájjal az istállóban hagyták, maguk meg a kocsmaajtóhoz húzódtak. A káplár, Neuwirth János későbbi új-szőnyi ácsmester ostorral a kezében beköszönt az ivóba, meleg bort rendelt és megjátszotta az átfázott fuvarost. Szóba elegyedett a kemencénél melegedő ulánusokkal, majd amikor nem figyeltek, felnyalábolta a gúlába rakott karabélyokat, elrikkantotta magát, mire a kint hagyott négy társa betódult az ajtón, lövésre emelt puskákkal. A meglepett ulánusok megadták magukat és még aznap beszállították őket a befagyott Dunán át a várba.

Feltehetően ugyancsak a lépcsős kocsmához köthető az alábbi, 1880-ban megesett esemény: „Nevenapját ülte Ó. Ferencz, az új-szőnyi hajóhídfőnél lévő csapszék gazdája, míg egyik vasúti konduktor a hídhajók egyikében horogját szedte föl. Jó fogást csinált, - egy szép ponty akadt meg a horgon, melyet szárazra húzás után a csapszék átellenében lévő révházban helyezett el. A névnapot ünneplők ezt hírülvevén ez esetet, úgy gondolták, hogy a legjobb alkalom e ponty ízletes húsával fűszerezni lakomájukat. Elébb szép szerével, vétel útján iparkodtak ez óhajukat megvalósítani; mi azonban sikerre nem vezetvén, egyike a lakomázóknak a pontyot alattomban elokkupálta, mit észrevevén a tulajdonos, követelte vissza igaz jószágát. A halpecsenyére vágyók azonban nem hajtottak a szép szóra, sőt a tulajdonát követő konduktor ellen fenyegetőleg léptek föl; mire a révháznál levő rendőr is közbelépett, kinek felhívására a lakomázók egyike: Ő. A. néhány ütéssel válaszolt, - mi nagy zajt keltvén, a pontyot végre kiadták, a rendőr-bántalmazónak pedig bizonyára elveszi étvágyát a tiltott hal-evésből – az őt érendő megérdemelt büntetés.”

A nagyvendéglő szomszédja 1881-ben özv. Hujber Ferenczné volt. Házában hét szoba, nagy pincze és istálló volt.

A Komáromi Lapok 1881. április 23-i számában az alábbi felhívást olvashatjuk: „Új-Szőnyött f. hó 21-én kedélyes zene-szavalati estély volt a korona vendéglő nagy termében, mely igen jó sikerült.” Kérdés, hogy a Korona vendéglő a nagyvendéglő neve volt-e. Azt ugyanis jól tudjuk, hogy előadásokra alkalmas terme volt.

A „Lépcsős, vagy grádicsos kocsma”a 19. század végén-20. század elején Zsolt Béla neves író, költő, újságíró családjának a tulajdonában állt: „Szülőházam az úgynevezett Csillagvár közelében épült, de nem a tulajdonképpeni városban, hanem a Duna másik oldalán fekvő Újvárosban, amelyet néhány évvel születésem után csatoltak közigazgatásilag a városhoz."

Zsolt Béla 1896. január 8-án született Steiner Béla néven Új-Szőnyben. A város legrégebbi kocsmájaként számon tartott vendéglátóhely apai nagybátyja tulajdonában volt. Miután édesapja 1902-ben meghalt, s a család jövedelem nélkül maradt, édesanyja, Hirschler Ilka (Ilona, szül.: 1875 körül – Auschwitz, 1944) elfogadta sógora ajánlatát és beállt a kocsmába. Édesanyja hamarosan másodszor is megházasodott, feleségül ment Milch Izráel Bertalan (Nemeskutas, 1869 – Auschwitz, 1944) gabonakereskedőhöz. Mostohaapja 1904 és 1930 között főkönyvelőként dolgozott unokatestvérei dél-komáromi gőzfűrésztelepén.

Ebben a földszintes, U-alakú árkádos tornáccal körülvett udvarházban nevelkedett Zsolt/Steiner Béla, aki a következőképpen jellemezte szülőházát:

„A ház, melyben születtem szintén nagybátyámé volt; sárga kolosszus, földszintes, de az ablakai, majdnem embermagasak. Három uccára nyílt – északi homlokzata az Úri utcára (Sport utca)  nézett, innen is számozták, 1937-ben 29. számú ház volt, keleti a Beöthy Zsolt utcára, nyugati pedig az Igmándi útra - és mindhárom frontja homlokszerűen volt kiképezve. Az Igmándi-út felé nyíló főfrontja volt a legmonumentálisabb, a falusi kőműves láthatóan barokkos jelleget akart belevinni, s hogy fokozza a hatásosságát, a zsindelytetőt nem koporsószerű szabályossággal helyezte rá, hanem török sátor formában.

Az oromzat csúcsára kis tornyot emelt, a tornyon szélkakas […] Huszonhét szoba volt a házban, de eredetileg csak öt volt lakható állapotban. […]három család élt a házban óriási boltíves vasrácsos szobákban, a boltíves hosszú folyosókon s az ötholdas kertben, amelynek karbantartásához sohasem volt elég pénz és munkaerő s ezért mindig olyan vad volt mint a parlag. […]A kocsma azért elég hasznot hozott, mert jó helyen volt, közel a vasútállomáshoz és a nagyhídhoz, amelyen a forgalom a Dunántúl és Csallóköz közt lebonyolódott.

A kert kelet felé egészen a Beöthy Zsolt utcáig nyúlt, így a járásbíróság, fogház és városi bérház építéséhez szükséges telket részben tőlük vásárolta meg a város 1929-ben.

Az épület mai formájában a 18. század végén barokk stílusban épült földszintes udvarház, melynek déli főhomlokzatát U alakban kosáríves árkádos tornáccal vették körül. Eredetileg ez volt a család lakótere.

Az épület utcai, lépcsős homlokzata volt a kocsma, mögötte nagyobb rendezvények, előadások megtartására is alkalmas nagyteremmel.

1956-ban a kocsma részében varroda és cipészműhely működött, a hátsó részében pedig lakások voltak.



Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:

Az Igmándi u. 2. sz. alatt található Komárom legrégebbi házainak egyike, a lépcsős kocsma. Az 1600-as évek végén beszálló kocsmának épült a rév utasai számára. Az önkormányzati tulajdonú épületben működik 2000 áprilisa óta a város turisztikai információs irodája a TOURINFORM Komárom. Szállás -és vendéglátóhelyekről, rendezvényekről, belföldi utazási lehetőségekről nyújt tájékoztatást az iroda, illetve jegyet árusít helyi, kistérségi, észak-komáromi és országos nagyrendezvényekre. 



A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):


A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

II. Mellékletek:



Fénykép, audiovizuális dokumentum letöltése:
az-un-lepcsos-kocsma-279-media.jpg

Megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek letöltése:
az-un-lepcsos-kocsma-279-dokumentumok.pdf
 

  Legfrissebb:





 
  Települési
  NMI
  Megyei
  Emlékművek  
  Útmenti keresztek